Mi is k�z�j�k ver�dt�nk, ott v�rtuk meg a napfelkelt�t. Nagyon hideg volt. Az egyik cs�ng� falu lak�i, a pusztinaiak mell� ker�lt�nk. Akkor hallottam �letemben el�sz�r �ket besz�lni. „J� regvelt!” – mondt�k, amikor virradni kezdett. Feln�ztem az �gre, �s szinte egyszerre mondtuk: „�risten! Magyar sz�nek!” A felkel� nap k�r�l, mint egy kok�rda, megjelent a piros-feh�r-z�ld trikol�r. �nekelt�k a Boldogasszony any�nkat, az istenhit �s a hazaszeretet egybetartoz�s�r�l sz�l� egyh�zi �neket.

Ak�rmennyire is igyekezt�nk, a templomba m�r nem f�rt�nk be, de nem is b�ntuk, mert �gy megcsod�lhattuk az egym�s ut�n �rkez� falvak keresztaljait. Templomuk ny�rfa�gakkal d�sz�tett z�szlaja alatt a papjuk vezet�s�vel, gyalog �rkeztek. A z�szl�ra a telep�l�s neve is r� volt h�mezve, �gy k�vetni tudtuk, hogy mikor kik �rkeznek. N�pviseletben j�ttek, egym�s ut�n, a menetet hagyom�nyosan a gyergy�alfalusiak vezett�k, majd a t�bbi gyergy�i falu, �ket k�vett�k a labarumot viv� di�kok, majd a papok, ut�nuk k�vetkeztek a t�bbi falu zar�ndokai: Alcs�k, Felcs�k, Ny�r�dmente, S�vid�k, m�g a messzi Brass� k�pvisel�i is. A menetet a gyimesi �s moldvai cs�ng�k z�rt�k. A cs�ng�k� volt a feh�r keresztalja, mert a f�rfiak mind �nnepi feh�r ruh�ban j�ttek, derekukon a sz�les �vekkel, asszonyaik pedig a gy�ny�r� katrinc�kban, h�mzett ujj� ingekben. Minket, akik ott �lltunk a f�mv�zas h�tizs�kunkkal, piros sportdzsekiben, leny�g�z�tt a gy�ny�r�, �nnepi viseletbe �lt�z�tt embert�meg, akik M�ria-�nekeket �nekeltek.

Tudtam, hogy olyan esem�nynek vagyok tan�ja, amilyet otthon m�r nem �lhetn�k �t. N�ztem az agyondolgozott kez� �regasszonyokat, �s tudtam, hogy �k annak a paraszti �letnek az utols� sorsr�szesei, amelyet m�r az unok�ik sem fognak meg�lni. N�ztem azt a rengeteg, �leter�s fiatalt, akik a menet �l�n mentek, �s �reztem, hogy az � gy�kereik m�g m�lyre ny�lnak, mert �k becs�lik a m�ltat, �rt�kelik a m�t, �s �rdemesek lesznek a j�v�re.

K�pM�s magazin

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.